Sziasztok!
Még múlthéten csináltam ezt a kölestortát, és azóta készültem is rá, hogy ide kikerüljön. Nem volt túl bonyolult a recept, bár nem könnyítette meg, hogy így nagyjából magamtól álltam neki és érzés szerint csináltam, de szerencsére mint mindig, most is méricskéltem, mondván hogy hátha valami jó sül (dehogy, hát nem is kellett sütni!) ki belőle, és szerencsére így is lett!
Hozzávalók:
Elkészítés:
Első körben egy tálba teszem a felolvasztott margarint és a darált háztartási kekszet és alaposan összekeverem, majd egy sütőpapírral bélelt kapcsos formába teszem és elegyengetem.
Míg az alap megszilárdul, felteszem főni a kölest. Egészen puhára főzöm és ha már jó (érezni lehet, mikor már majdnem nyányós kicsit), leöblítem vízzel, majd egy tálba teszem és beleöntöm a mandulatejet, a mandulaaromát (erre nem tenném a nyakam, hogy tényleg vegán, mindenesetre utánanéztem, és nem találtam benne állati összetevőt) és a cukrot, majd botmixerrel nekiesek és homogén állagúvá varázsolom. Ezután visszateszem az edénybe és belekeverem jó alaposan a habfixálót, majd túróhoz hasonló állagúvá főzöm, és hagyom egy kicsit hűlni.
Amikor langyosra hűlt, a kekszes alapra öntöm és amennyire lehet elegyengetem. Tudom, hogy nem lett a legszebb, de egyrészt volt olyan finom, hogy ne a kinézete rontsa el a kedvem, másrészt pedig úgyis "rusztikus" a főzési és sütési stílusom... :D (ronda, de finom...)
Ezután felolvasztom az étcsokit, én nem szoktam nagyon szórakozni vele, most sem gőz felett olvasztottam, hanem szimplán felmelegítettem a tűzhelyen (csak nagyon figyelni kell, hogy nehogy odakapjon, tényleg nagyon hamar megvan!)
Ezután a csokival leöntöm az eddigieket és beteszem a hűtőbe legalább 2 órára dermedni.
Ezután nagyon óvatosan kiszedem a formából. Azért is érdemes csatos formába tenni, mert sokkal könnyebben kijön, és a sütőpapír is megkönnyíti a kiszabadítást. Az alja könnyen szétesik, ezért én egy nagy, széles lapáttal segítettem rá a tálra.
Elsőre magában ettem, úgy is nagyon finom volt, de a párom kitalálta, hogy ha már úgyis van itthon tejszínhab (az is vegán volt) meg áfonyaöntet, így bár az öntetnél már kezdtem úgy érezni, hogy kicsit túltolom, de azért még rányomtam, mert ugye már mindegy is volt az a pár kalória... ;) Amúgy a köles és a csoki együtt olyasmi az íze, mint a túrórudinak, így a kekszes alap és az aroma nélkül akár "túrórudi" tortát is lehet csinálni belőle. :)
Ha esetleg megcsináljátok, örömmel venném, ha megjelöltök benne, hogy lássam, akár facebookon, akár instagramon . Köszi, hogy elolvastátok, további szép napot!
Még múlthéten csináltam ezt a kölestortát, és azóta készültem is rá, hogy ide kikerüljön. Nem volt túl bonyolult a recept, bár nem könnyítette meg, hogy így nagyjából magamtól álltam neki és érzés szerint csináltam, de szerencsére mint mindig, most is méricskéltem, mondván hogy hátha valami jó sül (dehogy, hát nem is kellett sütni!) ki belőle, és szerencsére így is lett!
- 200 g köles (nyersen ennyi)
- 100 g cukor
- 150 g mandulatej
- 5 g mandulaaroma
- 1 csomag habfixáló
- 250 g darált keksz
- 250 g margarin
- 100 g étcsoki
Elkészítés:
Első körben egy tálba teszem a felolvasztott margarint és a darált háztartási kekszet és alaposan összekeverem, majd egy sütőpapírral bélelt kapcsos formába teszem és elegyengetem.
Amikor langyosra hűlt, a kekszes alapra öntöm és amennyire lehet elegyengetem. Tudom, hogy nem lett a legszebb, de egyrészt volt olyan finom, hogy ne a kinézete rontsa el a kedvem, másrészt pedig úgyis "rusztikus" a főzési és sütési stílusom... :D (ronda, de finom...)
Ezután felolvasztom az étcsokit, én nem szoktam nagyon szórakozni vele, most sem gőz felett olvasztottam, hanem szimplán felmelegítettem a tűzhelyen (csak nagyon figyelni kell, hogy nehogy odakapjon, tényleg nagyon hamar megvan!)
Ezután a csokival leöntöm az eddigieket és beteszem a hűtőbe legalább 2 órára dermedni.
Ezután nagyon óvatosan kiszedem a formából. Azért is érdemes csatos formába tenni, mert sokkal könnyebben kijön, és a sütőpapír is megkönnyíti a kiszabadítást. Az alja könnyen szétesik, ezért én egy nagy, széles lapáttal segítettem rá a tálra.
Elsőre magában ettem, úgy is nagyon finom volt, de a párom kitalálta, hogy ha már úgyis van itthon tejszínhab (az is vegán volt) meg áfonyaöntet, így bár az öntetnél már kezdtem úgy érezni, hogy kicsit túltolom, de azért még rányomtam, mert ugye már mindegy is volt az a pár kalória... ;) Amúgy a köles és a csoki együtt olyasmi az íze, mint a túrórudinak, így a kekszes alap és az aroma nélkül akár "túrórudi" tortát is lehet csinálni belőle. :)
Ha esetleg megcsináljátok, örömmel venném, ha megjelöltök benne, hogy lássam, akár facebookon, akár instagramon . Köszi, hogy elolvastátok, további szép napot!
Biztosan kipróbálom! 😉
VálaszTörlés